|
Április 6.
Ma léptünk be az 5. hónapba. Sok minden történt velünk az elmúlt pár hétben. Voltunk többször is kirándulni barátokkal a tavaszi napsütésben, ezeket hol átaludta, hol morcosan hunyorgott, mikor a szemébe sütött a nap (olyan, mint az Apukája, nem szereti a napot) vagy csendben nézelődött, ismerkedett a természettel és persze méltósággal viselte, hogy rázkódik alatta a babakocsi a göröngyös utakon. A fürdést még mindig imádja, persze még ilyenkor se veszik ki a szájából az ujját, néha meg annyira csapkodja a vizet a lábával, hogy nekünk is kijut a vízből.
Sokat fejlődött a kézügyessége is, most már biztos kézzel fogja meg a dolgokat. Egyik kezéből átteszi a másikba vagy mindkét kezével nyúl a játékokért, ütögeti őket és örömében emelgeti a lábait. Nem lehet már csak úgy egyedül hagyni, képes teljesen keresztbe fordulni a kiságyban is vagy ott ahova letettük. Rájött, hogy a gerince hajlékony és hogy tudja így tekergetni a testét is, ennek örömére hatalmas homorításokra képes, sőt a kezünkben is nyeklik-nyaklik ha éppen nincs kedve tartani magát.
A hét újdonsága a repülőzés, amint biztos talajt érez, lehet ez Apa hasa, a kiságy, a heverő vagy a játszószőnyeg, egyből felveszi a pózt. Ilyenkor hason fekszik, kinyújtja kezét-lábát a levegőbe, nagyon édes ahogy közben billeg ide-oda, mert még nem tökéletes az egyensúlya, de percekig képes újra és újra gyakorolni. A vetkőzésben is egyre ügyesebb; ha van kedve segít az öltözésben, nyújtja a kezét vagy behajlítja a lábát, és nagyon profin letudja rúgni az egyik lába segítségével a másikról a zoknit. Jó mókának találja, úgyhogy állandóan keresgélem a zoknikat és adom vissza rá.
Április 9.
Ma voltunk a doktornéninél egy általános vizsgálaton, előtte volt méreckedés is. Hízni most nem hízott, inkább nőtt, már 65,5 centiméter hosszú. Míg vártuk, hogy sorra kerüljünk, produkálta magát a védőnéninknek, meg a többi várakozónak bemutatta hogy tud hason repülőzni. A többi baba is nagyon tetszett neki, mindegyikre mosolygott, mikor meglátta őket. Persze mire bejutottunk már kicsit türelmetlen volt, meg el is fáradt, ezért a vizsgálat nem nagyon tetszett neki, de azért a végén kapott a doktornéni is egy mosolyt és egy kis ízelítőt a repülőzésből. Megbeszéltük a doktornénivel, hogy még egy hónapig csak anyatejet kap, utána pedig jöhetnek kóstolásra a jobbnál jobb gyümölcsök és zöldségek. Ha sikerül 6 hónapig csak szopizni, akkor nagyon büszkék leszünk magunkra. Megnézte az ínyét is és mondta, hogy nagyon készülődnek már a fogacskák a kibújásra. Ez látszik is, mindig van valami a szájában, folyton rágcsál. Hol az ujjait rágja felváltva, hol az én kezemet vagy ha nincs más, akkor a játékokat.
Ma hivatalosan is felavattuk a Magdiéktól kapott játszószőnyeget, leterítettük a parkettára és rátettük Levit. Egyből lekötötték a szőnyegen található színek és a formák, elmélyülten szemlélte őket, meg persze egyből kipróbálta rajta a repülőzést is.
Április 13.
Az idén csak a karomból nézte a nagyokat, hogy kell szép locsolóverset mondani és begyűjteni érte a szép tojásokat, puszikat. Jövőre természetesen már mi is megyünk Levivel locsolni a szebbik nemet. A húsvéti reggeliből még nem részesült, így jobb híján az ezer éves plüssnyuszim fülét rágcsálta és kóstolta meg, de nem ízlett neki, túl szőrösnek találta, így a nyuszi az idén megúszta, el is tettem jövőre.
A repülőzési technikája is sokat fejlődött az utóbbi pár napban, már ügyesen egyensúlyozva tartja a levegőben a végtagjait akár fél percen át.
Április 18.
Úgy éreztem itt az idő, hogy teret adjak Levinek, hogy ne csak a kiságyban és a kanapén mozogjon. Előszedtem az Egértől kapott bejáratott habtapikat, és alapos lemosás után összerakva átadtam Levinek az új játszóterét. Az első percekben a sok színes forma teljesen lekötötte, majd eljött az igazi tesztelés, a jól megszokott repülőzés. Ahogy elnézem teljesen mindegy mekkora területre teszem le a habtapit, valahogy mindig addig izeg-mozog vagy forog hogy már lelóg a lába a parkettára vagy érdeklődve tapogatja a kezével a habtapi szélét. Megfordulni nem nagyon akar, az oldalára is ritkán fordul, inkább forog a tengelye körül vagy hátrafelé tolat és amint hasra kerül repülőzik fáradhatatlanul.
Április 25.
Ma babaúszásról hazafelé, miközben Levi az ujjamat rágcsálta lelkes hirtelen valami recést éreztem az ujjam alatt. Belenéztem a szájába és nagy örömmel láttam, hogy szép csendben kibújt az alsó két metszőfoga a gyerkőcnek. Már vártuk mikor történik a nagy áttörés, mert hetek óta voltak jelek, hogy lassan jönnek a fogacskák, de valahogy mégis meglepetésként ért, hogy jé kibújtak az első fogak. Nagyon büszke voltam rá, szerintem a nap is szebben sütött aznap. Igaz még alig látszik belőle valami, de evés közben néha nagyon érzem, hogy ott vannak már a fogacskái. Reggel és este már lelkesen gyakoroljuk az Éviéktől ajándékba kapott baba fogmosószett első tagjával a fogmosást. Persze ez még inkább csak imitáció, hiszen ez még nem is fogkefe, inkább csak masszírozza a fogínyt, de Levi rendületlenül fogja a kezében és ha sikerül vele beletalálni a szájába akkor lelkesen rágcsálja, még öltöztetés közben sem engedi el, ha rajta múlik. Ez így néha megnehezíti a body és póló felvételét, de minden akadályt leküzdünk a cél érdekében.
Április 29.
Ma végre hivatalosan is elkezdtük a hozzátáplálást, végre nem felejtettem el, hogy feltegyem a pár apró újkrumplit megfőzni. Hiába nekem is szoknom kell még, hogy már nem csak anyatejben utazunk, hanem kipróbálásra kerül szép lassan majd minden zöldség és gyümölcs, jön a tavaszi ízkavalkád. Ma az evések végén kapott 1-2 kanálnyi főtt krumplit anyatejjel összeturmixolva. Hát az első nagy találkozás az új ízzel a képen látható, igen fancsali képet vágott Levi. Elsőre nem jött be neki a jól megszokott anyatejtől eltérő íz, fintorgott nagyokat és a nyelvével kitolta a krumpli darabokat. Aztán 1-2 kóstolás után már tetszett neki az új helyzet, meg a kiskanál is elnyerte tetszését, így lelkesen nyalogatta a kiskanálról a pürét.
De hiába az új ízek, a gyerkőc igazi ínyenc. Ebéd után desszertként még mindig polipot eszik, hiszen ezt lehet a legjobban rágcsálni, mindig kéznél van és sose fogy el.
Április 30.
Édesapám Levivel éppen az ablak alatt álló motort szemlélik.
ugrás az oldal tetejére
|
Nincs komment!