Vasárnap szinte tavaszi idő volt. Így felkerekedtünk barátainkkal és kirándultunk egy nagyot a Luppa-tónál. Ez volt a gyerkőc első igazi kirándulása is egyben, no meg a miénk is, mert szülés óta nem nagyon jártunk a természet lágy ölén még.
Bár a terep kicsit sáros volt az elolvadt hótól, de megküzdöttem az akadályokkal és jó 1,5 órát sétáltunk a tó körül. Levi persze átaludta az egészet a jó levegőn, egyáltalán nem zavarta hogy majd szétesik a babakocsi alatta a göröngyös úton.
Míg Ő édesdedeb aludt a babakocsiban, én azt figyeltem, hogy mikor fog a 4 kerék 4 felé gurulni a hepehupás terepen. Mert valljuk be azért a Graco babakocsit elsősorban nem terepre tervezték, bár igazából nem is a magyar utakra, de örömmel jelentem a babakocsi jól vizsgázott.
Aztán mikor láttam, hogy a kocsi is bírja a gyerekkel a terepet, mentünk toronyiránt, át a mezőn.
Itt néha elakadtak a kerekek a vakondtúrásokban, de ilyen kis akadályok nem vetettek vissza minket és jó nagyot sétáltunk a napsütésben. Utunk során találkoztunk másik babakocsis sorstársakkal is, így én is megnyugodtam, hogy ha más is erre jár, akkor nem én vagyok az egyetlen idióta, aki ilyen terepen sétál a gyerkőccel.
Március 4.
Az evés még mindig szent dolog, ha nincs azonnal kaja amikor ráeszmél, hogy éhes, akkor jön a sírás, ami hála jól fejlett tüdejének egyre erőteljesebb. Amilyen hisztit levág, ha nincs rögtön kaja, ahhoz képest nem csinál nagy ügyet az evésből 5-10 perc alatt lezavarja.
Az első percekben néma áhítattal eszik, ilyenkor a keze is mozdulatlan. Majd ahogy telítődik a poci egyre izgágább lesz. Rúgkapál, mocorog, a szabadon lévő kezével a pólómat markolássza, a fejét pacskolja, kapirgálja a fejbőrét, tépegeti a fülét, és persze közben folyamatosan vigyorog rám és dünnyög az orra alatt, ahelyett, hogy rendes csecsemő módjára táplálkozna.
Aztán egy gyors büfi vagy kettő és mehet megint a játék vagy az alvás.
Március 6.
Már sportolunk is, mert nem lehet elég korán kezdeni. Babaúszásra még nem jutottunk el, de tervben van továbbra is. Már beszéltem velük, és mondták, hogy most emeltek árat, így kicsit lelohadt a lelkesedésem, de azért egyszer mindenképpen elmegyünk kipróbálni, hogy milyen.
Azért az előkészületeket már megkezdtük, hetente egyszer nagy kádban fürdünk (Andris vagy én vagyunk az úszómester, míg a másik a partról figyeli az eseményeket). Egyelőre nagyon élvezi, csapkodja a vizet, rúgkapál a lábaival, még a fürdővizet is megkóstolta és nagy lelkesen nyalogatja a habot. Utána jön a szárazföldi birkózás velem, én próbálom szárazra törülni a kifogóval míg a gyerkőc próbálja a szájába gyömöszölni a kifogót ahol éri.
|
|
|
Repertoárja is gazdagodott ebrühhh-vel, amit többször ismétel egymás után, és közben apró nyálbuborékokat gyárt a szájával. Nagyon édes ahogy magyaráz teljes átéléssel, közben minden testrésze mozog és mosolyog ezerrel.
Aztán ha elfáradt, akkor erőt gyűjt ököl szopogatásból, illetve pár napja felfedezte, hogy ha csak 1-2 ujját szopogatja és nem az öklét az egyszerűbben elfér a szájában.
aztán ha megunta az kezét, akkor jöhet a mindig bevethető pelus
Március 9.
Ma megkaptuk a 4 hónaposok oltását. Andris megint eljött velünk, így Ő fogta le az oltásnál, én csak a vigasztaló szerepét töltöttem be, miután megkapta a szurit. Csak egy rövid sírás volt, az is csak azért, hogy jelezze, azért nem lehet Őt csak úgy szurkálni, így röpke brühühü után teljesen megnyugodott és mire kijöttünk már javában csócsálta a textilpelusát. Kaptunk igazolást a babaúszáshoz is, doktornénink is mondta, hogy menjünk csak, jó dolog. Így most már semmi nem gátol minket abban, hogy végre elmenjünk.
Addig bőszen gyakorolunk heti 1-2 alkalommal a nagy kádban, illetve a hét többi napján a kicsiben.
Március 12.
Csodálatos ahogy kezdi felfedezni maga körül a világot, tudatára ébred saját testének és képességeinek. Csak kapkodom a fejemet és ámulok, hogy fejlődik napról napra.
A héten rájött, hogy két keze van, nem csak egy. Azóta elmélyülten tördeli az ujjait, tapogatja és simogatja egyik kezével a másikat. Nagyon mókás, ahogy imára kulcsolja össze a két kezét, és persze megpróbálja mindkét kezét egyszerre betömni a szájába .
|
|
|
Március 16.
Doktornénink mikor az oltást kaptuk hétfőn kérdezte, hogy oldalra fordul-e már a gyerkőc.
Mondtam, hogy még nem. Erre vasárnap reggel rácáfolt a gyermek, megmutatta, hogy tud Ő már ha akar az oldalára fordulni, csak nem akar. Most sokkal jobban érdekli, hogy milyen magasra tudja emelni a két lábát egyszerre, mióta rájött, hogy a lábait is tudja irányítani.
Már most látszik, hogy örökölte tőlem a könyvek szeretetét, imádja ezt a zörgős textilkönyvet, elmélyülten forgatja és persze rágcsálja ahol éri.
Március 18.
Megvan már a napi menetrendje is, reggel 8 óra körül reggeli, utána egy kis ejtőzés vagy játék. Ha jó az idő, délelőtt elmegyünk sétálni, ha úgy hozza a kedve nézelődik a babakocsiból, ha nem akkor szundít egyet és 11-12 óra körül ebédel. Ebéd után jön a szabad foglalkozás, ilyenkor kiteszem a játékszőnyegre.
Rövid pelusos rágcsa után, ha van kedve vadul pörgeti a babatükröt és rángatja a katicát vagy csak szemlélődik, nézi mit teszek-veszek körülötte vagy eljátszik egyedül a kiságyban.
Mint minden lelkes anyuka, én is próbálom megörökíteni a nagy pillanatokat, de sokszor nem vagyok elég fürge és mire előkapom a fényképezőgépet, már sehol a mosoly, a láblengetés vagy a vicces póz.
Kifigyelte, hogy fényképezéskor a gépről lelóg a szíja, így amikor nem figyelek rögtön elkapja és ha nem vagyok elég gyors már a kezében a zsákmány, amit vigyorogva próbál a szájába venni, ami eléggé megnehezíti így a fotózás.
A nagy játékban elfáradva nagyot szundít délután és általában mire Andris megjön addigra szokott felébredni. Ekkor jön a férfiak beszélgetése az élet nagy kérdéseiről és néha ha megengedik, akkor én is csatlakozom hozzájuk. Este 9 órakor következik a fürdés Apával, én ilyenkor csak asszisztálok, és persze az én dolgom a vetkőztetés, a fürdés utáni törülközés és éjszakai hálóruci felöltése. Ilyenkor már elég fáradt, amint leteszem pár perc méltatlankodás után már alszik is.
Az éjszakát is nagyjából végigalussza már, hajnali 5 óra körül van már csak egy etetés, aztán alszik tovább reggelig.
Persze egy kisbabánál egy állandó dolog van a változás, ezért általában minden változik, van hogy annyira kifárad, hogy hajnalban fel se kell és alszik reggelig. De olyan is van, hogy reggelig még kétszer ébreszt fel, hogy éhes.
A képen éppen alvás után próbál magához térni, azért ez bamba tekintet.
Március 19.
Lábemelgetésben már profi. Emelgeti, ha játszom vele vagy amikor jókedve van és persze közben szopogatja és rágcsálja valamelyik ujját a sok közül.
|
|
|
Március 21.
Ma voltunk babaúszáson, persze csak a helyszínen jutott eszünkbe, hogy nem vittünk se kamerát, se fényképezőgépet, így csak elmesélni tudom milyen szuper volt.
Kicsit aggódtam, hogy mit szól majd a nagy vízhez meg a többi babához, de felesleges volt.
Nyuszó egyszer se sírt, pedig mellettünk a kisfiúnál eltörött a mécses, és féltem, hogy esetleg ránk is átragad, de szerencsére nem. A vízbe az oktató vitte be és utána adta a kezembe, elsőre kicsit meglepődött, de tetszett neki a dolog. Volt közös éneklés miközben a vízben a gyakorlatokat csináltuk, próbáltunk háton és hason lebegni, úsztattam a kezemen, néha ügyetlenségemnek köszönhetően víz alá is került a feje, de nem vette nagyon zokon, csak nagyokat prüszkölt utána. Volt játék és közös gyakorlatok is a többi babával, a végén pedig egy kis vízi lábtorna, ekkora már teljesen otthon érezte magát, elmélyülten rágcsálta az öklét és egyáltalán nem zavarta, hogy totál vizes.
Így gyorsan eltelt az idő, Andrissal meg is állapítottuk, hogy ideális ez a fél óra, pont annyi idő amíg a gyerkőcök érdeklődését le lehet kötni és még nem fáradnak el. A babaúszás után jól bekajált és altatni se kellett, egyből bevágta a szunyát.
Aztán alvás után jött a játék, megint megpróbáltam összebarátkoztatni a rágókával, most teljes siker koronázta próbálkozásomat, rájött, hogy ezt tényleg jobban lehet rágcsálni, mint az ujjait. Nagyon lelkesen a fél rágókát bekapta, csak néztem hogy fér el a szájában. Persze az ujjaihoz se lett hűtlen, azokat is rágja rendületlenül, csak néha kell egy kis változatosság, ilyenkor jöhet a rágóka.
|
|
|
Március 24.
Lassan és végérvényesen vége a télnek, ideje felölteni a tavaszi ünneplőt. A jó idő hatására egyre szívesebben mozdulunk ki a lakásból. Bevásárlás előtt mindig sétálunk, egybekötve így a kellemeset a hasznossal.
A kertet is rendbe tettük, hogy méltóképpen fogadjuk a nyíló virágokat, míg én kertészkedtem és gazoltam, Levi ismerkedett a kerttel, a kék égbolttal és a napsütéssel, majd a hosszú szemlélődés után mély tavaszi álomba zuhant.
A héten észrevettem, hogy fiacskám hajkoronája nemcsak egyre dúsabb hanem a színe is világosodik, ezért legújabb beceneve a Szöszke.
Újabb sportot vettünk fel a palettára, a birkózást.
Szöszke ellenfele ez esetben egy polip volt, és örömmel jelentem fiam bizonyult az erősebbnek a mérkőzésben, igaz a polip egy szót se szólt, mikor kihirdettem a győztest :)
|
|
A kemény küzdelemben fej fej mellett haladnak, a nagy rázogatásban a polip már az se tudjamelyik kínai játékgyárban készült
|
|
|
A polip itt még mosolyog, |
|
|
Szöszke itt egy ügyes csellel leszorítja a polipot |
|
|
A győztes mosolya és a barátságos kézfogás a meccs után. |
Nincs komment!