Ma Törökbálinton Miciéknél vendégeskedtünk, ahol isteni húslevest és töki pompost kaptunk ebédre. Aztán persze Kriszta mennyei hókiflijéből is belaktunk még ebéd után. Levinek vittünk itthonról húslevest, amit külön neki főztem, de persze kinek kell a húsleves, mikor olyan új ízeket lehet kóstolni; mint a töki pompos és a hókifli.
Így a közös ebédnél, pár kanál leves után, Ő is kapott a töki pompos széléből ( ami azóta is nagy kedvenc, ha csinálok vendégeknek mindig kiköveteli a maga kis tészta szélét a pomposból). Persze szigorúan csak kis morzsákat, amit nagy élvezettel el is fogyasztott és utána tátotta a száját, hogy még még még. Szerintem sokkal nagyobb mennyiséget is simán elpusztított volna belőle, ha hagyjuk. Mivel az apró morzsák nem elégítették és látta, hogy nálam nem sok babér, azaz morzsa terem már, ott hagyott.
Kisfiam nem buta gyerek, hamar felmérte a terepet és rájött, hogy Lóri az Ő embere. Ha emberesebb falatokat szeretne, nála kell kopogtatnia, úgyhogy beült Lóri ölébe és segített Lórinak az utolsó töki pompost elpusztítani.
Krisztiék lakásában szuper kis lépcsősor volt, ami elég széles és biztonságos egy olyan kezdő lépcső mászónak is, mint Levi. Könnyen összebarátkozott a lépcsővel, csak felhívtam rá a figyelmét, úgy hogy felálltam a 2. lépcsőfokra, hívtam Őt és Levi meg utánam mászott. Az első lépcsőfokot még kicsit döcögősen mászta meg, de gyorsan rájött a technikára, és pár perc alatt megmászta az egész lépcsősort, néha hátrafordult és vigyorgott, pont olyan képpel, hogy na lehet fotózni, hogy milyen ügyes vagyok, majd folytatta útját felfelé.
Hihetetlen, hogy milyen gyorsan tanul meg mindent, nap mint nap csak ámulok, mennyi ész szorul egy ekkora kobakba.
A képekért köszönet Krisztinek, aki megörökítette a nagy lépcsőzés pillanatait.
 |
 |
 |
 |
December 8.
Levi kamatoztatva Miciéknél szerzett tapasztalatát, már az itthoni csigalépcsőn is profin felmászik. Ma reggel négyszer mászott fel, persze ott álltam mögötte, végig parázva mikor csúszik meg vagy veszti el az egyensúlyát, de olyan ügyesen pakolta maga alá a lábacskáit és lépegetett feljebb, mintha ezt gyakorolná mióta.
Persze a lépcsőt feljáratát el kell torlaszolni, mert gondol egyet és megindul, de eddig egy székkel ezt is megoldottuk. A hét kedvenc játékai: az evőkanál, az én vasaláshoz használt vízpermetezőm és a hinta, abban simán elül egy fél órát is, az se zavarja ha nem mozog alatta, bár néha mintha már megpróbálná lökni magát benne.
December 9.
Úgy látom lassan eljutottunk oda, hogy Levi szemében a könyvek nem csak rágásra valók már. Felfedezte, hogy a könyveket lehet lapozni is, nemcsak megrágni a sarkukat, úgyhogy odaadtam neki az Erikától kapott karácsonyi keménylapos könyvet, amiben ha megnyomjuk a piros gombot, villódznak a színes ledek a könyvben. A ledek annyira nem izgatják, mint hittem, de mióta rájött, hogy kell lapozni, a könyvet, azóta nagyon lelkesen forgatja. Próbáltam belőle neki olvasni is, meg mutogatni a figurákat, de az még nem köti le, remélem később majd igen.
 |
 |
 |
 |
December 13.
Levi kedvenc fénykarjával, ami fényt nem csak vicces hangokat ad ki, ha forgatják. Eddig mindig mi forgattuk neki amit Levi nagy kacagásokkal kísért, de most már Levi is rájött, hogy működik és azóta magát is tudja szórakoztatni vele.
December 14.
Hogy ne érje szó a ház elejét Levi is kapott egy saját használaton kívüli klaviatúrát, amit püfölhet kedvére. Aztán volt nagy öröm mikor kiderült, hogy van kábele is a klaviatúrának. Végre nem szól rá senki, ha tekergeti a kábelt, úgyhogy hol a kábellel játszik, hogy a billentyűket nyomogatja. Persze az az igazi, ha az ölünkben ül és püfölheti a miénket a gép előtt.
 |
 |
||
|
 |
December 17.
Ma délután Andris kollégái látogattak meg minket. Levi se maradt egyedül, mert jött a legifjabb csapattag Niki is az anyukájával.
Niki egyből barátkozni próbált Levivel, de Levi férfihoz nem méltó módon sírva fakadt. Aztán később ahogy a képeken is látszik, Levi is bátrabb lett, hamar megtalálták a közös babanyelvet és jól eljátszottak egymással.
Volt hűtőmágnes kapirgálás és rágcsálás, közös tükör és plexi tapicskolás, asztal alatt mászkálás és persze játék is, ami véletlenül se a habtapin történt, ahogy a képeken is látszik. De a gyerkőcöket nem zavarta, hogy a hideg parkettán ülnek, bár lehet hogy a pelus jól szigetel. Aztán persze míg mi ettünk, hiába volt tele a hasuk, ők is jöttek kunyizni, több kevesebb sikerrel. Néha felütötte fejét a zöld szemű szörnyeteg is; a féltékenység. Levi nem értette, hogy más is akar játszani a játékaival, furcsa volt neki az osztozkodás, de aztán egész jól belejött a végére és hagyta Nikit is játszani a játékokkal. Mindkét gyerkőc jól kifáradt a nagy bulizásban, legalábbis Levi ilyen korán sose aludt még el. De gondolom Nikit se kellett este elringatni.
További képek a Galériában!
 |
 |
December 18.
Na ilyen az amikor Levi a délelőtti alvás címszó alatt/helyett mindent csinál, ami nem kapcsolódik az alváshoz. Játszik a nagy kutyussal, kidobálja az összes zoknit a kiságyra felakasztott zsebes tárolóból, rendet tesz a pelenkázón, amit elér azt lepakolja vagy ledobálja a földre és persze közben fél szemmel nézi mit szólok hozzá. Néha van hogy Ő nyer feladom és kiveszem a kiságyból, mert látszik, hogy nem fog már aludni, de azért a legtöbbször hamar elfárad a nagy rendezkedésben és pár perc múlva az ágy egyik sarkában összekuporogva elalszik.
Alvás után újult erővel jöhet megint a játék és a világ felfedezése. Ha már elfáradt a lakásban való mászkálásban, rendezkedésben néha azért a habtapin is sikerül játszania, mikor két jövés-menés közben kicsit megpihen és lecsücsül pár percre.
Az első képen Tobyval ismerkedik, már nagyon ügyesen tudja nyomkodni rajta a megfelelő gombokat, hogy beszéljen vagy énekeljen a robot, bár Levinek a legjobban a mozgó szeme és keze tetszik rajta. A második képen az illesztős játékkal játszik, ezt nagyon szereti szétszedni. Először kidobálja vagy kiveszi a műanyag dobozából az összeset, amiket aztán én lelkesen összeillesztek füzérbe vagy kettesével, Levi meg szétszedi elemeire, néha versenyezünk ki a gyorsabb: én az összerakásban vagy Levi a szétszedésben.
|
|
 |
Az esti fürdés még mindig a nap egyik fénypontja, ha nem fáradt még ki az egész napos nyüzsgésben, akkor a fürdés alatt tuti kitombolja magát; van nagy pancsolás és kacagás. Mikor szólok, hogy gyere megyünk csináljuk a fürdést, jön utánam a fürdőszobába és nézi ahogy készítem neki a vizet, ott topog a kád előtt és alig várja, hogy lubickolhasson már.
Ha mondjuk neki, hogy na van pancsi-pancsi akkor vigyorog és egyből elkezdi püfölni a 2 kezével a vizet. Ilyenkor persze nem csak Ő lesz nyakig vizes, hanem minden és mindenki aki körülötte van. Aztán jöhet a játék a vízben az állatkákkal, járművekkel. Ha már megunta a fürdést, akkor feláll és nyújtja a 2 kis karját, hogy vegyem ki, elég volt mára. Utána gyors törülközés és öltözés és kajálás és mire ágyba kerül 8-kor, jóéjt puszi után ringatni se kell, alszik édesdeden.
 |
|
December 24.
Kora délelőtt kimentünk Levivel az újpesti piacra megvenni a fenyőfát. Andrissal kitaláltuk, hogy idén tegyük a pelenkázó szekrényre a fát, hogy Levitől biztonságos távolságra legyenek a díszek a fán, de azért a látványból neki is jusson, ezért egy kicsi kb. 1 méteres fát vettünk.
Ebéd után elkezdtük díszíteni a fát; Andris először feltette az égőket és a csúcsdíszt én meg felpakoltam a fára a díszeket és a szaloncukrokat, ezt már Andris Levivel a kanapéról figyelte, bár Levi néha megpróbált közelebbi kapcsolatba kerülni a fával és a díszekkel, de ezt nagy bánatára nem hagytuk.
Nagyon izgatta az egész készülődés, amikor kipakoltam az asztalra a díszeket, szaloncukrokat, teljesen izgalomba jött és mindent meg akart közelebbről is vizsgálni. Legjobban a szaloncukor fényes és zizegő papírja érdekelte, úgy gondolta azzal segít a legtöbbet, ha az összes szaloncukrot kidobálja a dobozból. A másik ami nagyon tetszett neki azok az S alakú kis fém kampók, amire a díszeket és a szaloncukrot aggatjuk a fára. Na ezt ugye nem nagyon hagytuk hogy elvegye a zacsiból, úgyhogy itt volt egy kis párharc, de végül kapott pár törhetetlen ezüst gömböt, így nagyjából helyre állt a béke és a fa is szép lett.
|
|
|
Aztán jött az ajándékozás, Levi kapott egy holiday clemmy készletet, ebben kocsik meg figurák is vannak a kockák mellett., amit rögtön ki is próbált. A legnagyobb sikert a hangszer kollekció aratta; amiben volt dob, kasztanyetta, rumba tök, sípok. Na ez nagyon tetszett neki, amint kibontottuk neki elkezdte ütni a dobot a kezével, aztán megmutattuk neki, hogy kell az ütővel. Spontán családi zenélésbe csaptunk át, mert mi is nagy gyerekek vagyunk Andrissal és mindent kipróbáltunk meg megmutattuk Levinek hogy kell fújni, rázni, ütni, úgyhogy igazi zene-bona volt a fa alatt.
|
|
|
Aztán másnap már Levi egyedül zenélt a habtapin, kíváncsian forgatta a a hangszereket, de végül maradt a dob püfölésénél, azt nagyon élvezi azóta is, bár teljesen egyedi technikája van, az ütőt függőlegesen fogja és az alsó részével üti a dobot.
|
|
|
December 25.
Sajnos ma délutánra Levi hirtelen nagyon belázasodott, egyszer csak mikor megsimogattam a fejét, érzem, hogy nagyon forró, kiderült, hogy 38,5 C fokos láza van, rögtön adtunk neki Nurofent, de nem csökkent le így se. Kicsit aggódtunk és felhívtam az ügyeletet, ahol megnyugtattak, hogy biztos csak jön a rágófoga és amiatt lázasodott be.
3 napi le se ment a láza 38 C fok alá, hiába adtunk neki lázcsillapító kúpot is a Nurofennel felváltva. De kiderült hogy nem a foga, hanem 3 napos lázat kaptuk el, amire a tünetek alapján Judy jött rá mivel Rini már átesett rajta korábban.
Így a karácsonyt itthon töltöttük lázasan, szerencsére Levinek a lázon kívül más baja tényleg nem volt, jó volt a hangulata, rendesen evett és ivott is. A 3. napon tényleg hirtelen el is múlt a láza és jöttek a kiütések, szegényke totál tele lett vele, de tényleg nem viszkettek neki, szerintem fel se tűnt neki, hogy néz ki a bőre, amik szintén a 2. napra nyomtalanul eltűntek. Bonusként még a jobb felső rágófoga is kibújt, úgyhogy az új évet már 3 rágófoggal kezdjük majd.
Nincs komment!