Eszméletlen milyen gyorsan fejlődik, talán egy hete tette meg az első önálló lépéseket, és most már ügyesen jár. Kicsit rogyadozik még a lába néha, de nagyon cuki, ahogy megy. Így persze nekem is sokkal jobban résen kell lennem, mert olyan gyorsan ott terem, ahol nem kéne:)
Mindent látni és tudni akar, jön utánam bárhova megyek. Ha nem bent játszik és pakol a szobában, akkor jön velem, illetve követ, bárhova megyek.
Ha főzni, akkor a konyhába. Mivel a konyha pult magas ezért az egyik ebédlői székre szoktam ültetni és onnan követi a konyhai eseményeket. Magában az hogy teszek-veszek a konyhában nem mindig köti le, ezért kell valami a kezébe is, amit közben fog és hadonászik vele miközben babanyelven magyaráz nekem. Ez bármi lehet; krumplitól kezdve a diótörőn át a dugóhúzóig, ha nem szimpatikus neki a tárgy, akkor mutogat, hogy mi az ami kell neki az asztalról.
Néha persze nem adom oda amit kér, mert veszélyes ilyenkor alkudozunk, de a végén mindig elégedett a kapott kinccsel pár percig, majd jöhet a következő. Aztán néha nem kéri el, hanem kiszolgálja magát a fiókból, nagy kedvence még az alufólia is, bár többször megbeszéltem vele, hogy nem kéne letekerni és összegyűrni több métert, azért ha nem vagyok elég gyors és szemfüles, mindig megpróbálja kicsempészni a fiók mélyéről, ahova eldugni próbáltam nem sok sikerrel.
Február 5.
Levi e heti kedvence a légycsapó, pár napja kotorta elő és bár még sehol a nyár és a legyek, de már bőszen gyakorolja a csapkodást vele.
 |
 |
néha meg csak álldogál vele vagy botnak használja, amire támaszkodik több kevesebb sikerrel.
Pár napja rákapott a pakolásra is, néha azt veszem észre, hogy valami eltűnt és aztán megtalálom totál más helyen. Például a fürdőszobai kis kosárból a kagylókat és csigákat előszeretettel dugdossa a szennyes tartóba vagy a porszívó csövébe. Vagy a csizmám ebbe a hűtőmágneseket dugdossa bele, de a konyhai fiókból landolt már a szemetesben merőkanál is., de rendes volt, mert helyette a fiókba bepakolta a légycsapót.
Mióta rájött, hogy működik a cipzár, mindenen lehúzza amin csak talál. Tudja már, hogy kell a cipzárat elhúzni a pelenkázótáskán is, most már nincs biztonságban semmi sem a táskában. Kipakolja a pelenkákat és a papírzsepiket és nagy boldogan mászkál velük a lakásban és csak hosszas kérlelés után hajlandó megválni tőlük. De nem lehet rá cipzáras kardigánt vagy kabátot adni, mert 1-2 perc alatt azon is lehúzza a cipzárat. Hiába kérem, hogy ne húzza le, egyelőre neki ez még nagyon vicces mulatság.
A kicsiket annyira aranyosan lehet öltöztetni, imádom Levinek ezt az összeállítását, a fehér ing a kárómintás kötött pulcsival és a hozzávaló gatyóval, szerintem kész kis legény benne és ez a beállása a fotón hozzá :)
Itt éppen kukucs játékot játszunk hangos kacagással az asztalon lévő Calathea virággal, ami nagyon tetszett neki, ahogy a képeken is látszik.
 |
 |
 |
 |
Február 11.
Ezt a formabedobós faautót Juditéktól kapta még karácsonyra Levi. Eddig nem nagyon játszott vele, persze ki akar játékokkal játszani, mikor lehet a krumplihámozóval meg a légycsapóval is.
Ma megmutattam neki, hogy tudja maga után húzni zsinórral az autót, ez nagyon tetszett neki, föl-le mászkált vele a lakásban nagy vigyorral az arcán és persze közben néha ellenőrizte, hogy megvan-e még mögötte a járgány. Néha belegabalyodott a zsinórba, de anyai segítség után ment minden a maga útján tovább. Azóta már húzza maga után a számítógépes egeret és a billentyűzetét is ugyanilyen módszerrel.
 |
 |
 |
 |
Február 14.
Ma verőfényes napsütésre ébredtünk és 0 fok körüli hőmérséklet volt odakint, a járdáról is elolvadt már a hó, ezért úgy döntöttünk, hogy itt az ideje, hogy Levi megtegye első önálló lépéseit a nagyvilágban, de legalábbis a ház körül.
Így délelőtt Andris kiment Levivel sétálni egyet a ház előtt. Levi most először lépett ki a saját lábain az utcára és nagyon élvezte a dolgo, hogy sehol a babakocsi, arra megy amerre akar. Hamar rákapott a szabad mászkálás ízére, úgy szedte a virgácsait, mint akit kergetnek. Jó 10 percet voltak kint a ház előtt, föl-le szaladgált (az apja meg utána, vicces jelenet volt :) utána be se akart jönni, Andris beterelte a kapun, de mindig visszafordult, látszott, hogy még menne ki rohangálni. A nagy izgalom és rohangálás a jó levegőn megtette áldásos hatását, Levi ebéd után egyből bevágta a szunyát.
|
|
 |
Február 17.
Azt hittem a könyvespolcot elég magasra tettük a falon és jó darabig biztonságban lesznek még Levitől a könyvek, de megint tévedtem. Múlt héten már próbálkozott, de nem érte el a könyveket. Ma pedig láss csodát; pipiskedve ugyan, de már meg tudja őket érinteni. Ez nagyon izgalmas játék, Levi benyomja 1-1 könyv gerincét és vigyorogva nézi ahogy én meg visszahúzom a polc szélére és mehet az egész móka újra.
 |
 |
Persze a könyvespolcot azért is szereti, mert itt tartjuk a Böngésző mese könyveit is. Pár napja kialakult az a szokás, hogy lefekvés előtt, vacsi után a Téli vagy Tavaszi böngészőt együtt átlapozzuk esti meseként.
Persze napközben is kéri néha, hogy vegyem le neki, odaáll a könyvespolc alá és mutat a könyvre, hogy adjam oda. Ilyenkor együtt nézzük én próbálok magyarázni mi micsoda a képeken, de egyelőre Levi nem nagyon figyel rám, inkább a rajzokat figyeli elmélyülten. Nagyon jó kis könyvsorozat bátran ajánlom mindenkinek.
 |
 |
Egyre vagányabb a legény, rájött, hogy az IKEA-s székbe is fel tud már mászni, ami nem olyan egyszerű azért, mert benne van a pelenkázótáska is, de Levi megoldotta ráült vagy odébb lökdöste, hogy elférjen a fotelben.
A lemenetel már nehezebb, mert nem ér le a lába, ha oldalt lemászik, úgyhogy néha segíteni kell neki a földet érésben.
 |
 |
A fotelben csücsülve felfedezte, hogy eléri a függönyt is és milyen jó móka, ha cibálja és a fejére húzza, így még az utcára is kilát a fotelből.
 |
 |
Ma is enyhe volt az idő így a délutáni alvás előtt sétáltunk a kertben és a házunk előtt az utcán. Próbáltam fogni a kezét, hogy ne nagyon rohanjon előre, de nem nagyon hagyta. Egyedül akart menni és én ebben a szabad mászkálásban csak gátoltam szerinte. Megnéztük az ugató kutyát is pár házzal odébb és Levi kipróbálta milyen amikor rálép a megfagyott hóra is a járdán. A nagy rohanásban kétszer el is botlott, de nem hatotta meg, miután segítettem neki felállni (ezekben az overallokban nem könnyű a mozgás, de legalább jó vastag és ha esik, se üti meg magát nagyon), már ment is tovább.
 |
 |
Február 19.
Reggelente együtt mossunk fogat Levivel, persze neki nem teszek rá fogkrémet, csak egy pici be szoktam vizezni. a fogkeféjét. Nagyon édes ahogy próbál minket utánozni és húzogatja a fogain a fogkefét.
 |
 |
Február 20.
Koczekékkel megbeszéltük az ötyén, hogy ma délelőtt kirándulunk egyet a környéken. Nem mentünk messzire csak a Luppa-tóhoz. A hó már kicsit elolvadt, de még így is volt bőven. Mi lányok a betonúton mentünk, így a babakocsit is könnyebb volt tolni Levivel, a fiúk meg toronyiránt a geoládához. Levi többször kikéredzkedett a babakocsiból és bőszen maga tolta a kocsiját vagy egyedül lépkedett az úton, ha meg nagyon megcsúszott egy-egy jegesebb részen, akkor belém kapaszkodott míg vissza nem nyerte az egyensúlyát.
Megismerkedett az első pocsolyával is; párszor bele is lépett nagy vagányan, nagyon tetszett neki a dolog, de aztán féltem, hogy totál átázik a cipője, így odébb tessékeltem. Visszafelé még lesétáltunk a vízhez is, ahol már nyoma se volt a hónak, csak a sár volt az úr.
 |
 |
Február 23.
Ma délelőtt meglátogattak minket Judyék. Elkísértek minket a Zenebölcsibe, utána ebédeltünk és még volt egy kis idő játszani is. A fiúk nagyon egy hullámhosszon voltak, jól eljátszottak egymással, míg mi megvitattuk Judyval az élet folyását.
A képeken is látszik milyen összhangban voltak a srácok: egyszerre kerestek valamit nagyon a habtapin és mindketten nagyon csodálkoztak.
 |
 |
még a nyelvkidugás is egyszerre ment :)
Levi kapott kobak simogatást Rinitől Levi cserében megmutatta kedvencét Tobyt Rininek. További képek a Fotóalbumban!
 |
 |
Február 25.
Levi eddig is előszeretettel pakolt ki a fiókokból, de ma úgy döntött bele is ül. Kipakolta a fiók tartalmát és kényelmesen elhelyezkedett benne. Nagyon viccesnek találta a helyzetet, aztán megpróbált a felső fiókba is belemászni a kihúzott alsón át, de ezt már nem engedtem és kitessékeltem a derékig már a felső fiókba belógó gyerkőcöt, mielőtt a fiók megadná magát teljesen.
Február 26.
Ma megint rádöbbentem, hogy nem esik messze az alma a fájától, azaz fia az apjától. Azt már eddig is tudtuk, hogy Levi ugyanolyan imádattal eszi a kenyeret, mint az apja. Ha meglátja, hogy Andris előveszi a kenyeret, neki is ennie kell belőle, különben botrány lesz.
Andris nem sokat szokott segíteni a konyhában, de a nokedli tésztájának összekeverése mindig az Ő reszortja, ma kiderült Levi is nagyon ügyesen tud segíteni ebben:) Ha a konyhában főzök eddig is mindig ott ücsörgött mellettem és nézte mit csinálok, de ma mindenképpen meg akarta kapni a nokedlis tálat is, így vigyázó tekintetem mellett kavarhatott rajta párat, ez jó móka volt, tetszett neki a dolog. Persze rögtön meg kellett kóstolni még nyersen a nokedlit, szerencsére ez annyira nem volt a fogára való. Bezzeg a kész nokedli, alig várta, hogy kihűljön, nyelte mint kacsa a nokedlit.
 |
 |
Február 26.
Levi rájött, ha rááll a dobjára, akkor pont kilát az ablakon, így nem kell felmásznia a fotelbe se a kilátásért. Tisztára olyan, mint egy öreglány, ahogy hall valami zaj kintről, egyből megy megnézni mi történt kint.
|
|
|
Nincs komment!