LaySoft oldala

 

 

Január 5.

Ma megkapta élete első oltását, nagyon hősiesen viselte.
Csak egy kicsit sírt, de mire kiértünk a rendelő ajtaján, már az is abba maradt. Kicsit aggódtam, hogy belázasodik majd, meg nyűgös lesz, de semmi ilyen nem történt szerencsére; csak a szokásos hasfájós műsor ment le este menetrendszerűen, de az oltásnak semmi utóhatása nem volt, még a tűszúrás nyomát is alig találtam meg a combján.

A héten már határozottan mosolygós volt; szinte bármikor elmosolyodott ha olyan hangulatban volt; ha tele volt a pocija, ha  felvettem vagy beszéltem hozzá vagy énekeltem neki, bár ez utóbbinál lehet hogy csak kínjában mosolygott fahangom hallatán.

levi_januar5.jpgJanuár 10.

Már amikor azt hittük minket elkerül az ifjú szülők réme a hasfájás; sajna az év első napjával  hozzánk is eljutott.
Teljesen váratlanul bukkan fel mindig, az egyik percben Levi még mosolyog, aztán a következő percben már megfeszíti az egész testét és sír szegényke. Aztán jobb esetben 1-2 perc múlva ha távozott a felesleges levegő alul vagy felül, mintha elfújták volna a fájdalmat és megint mosolyog, ilyenkor együtt örülünk.
Persze van mikor nem ússzuk meg ennyivel, és hosszú percekig megy a sírás . Ilyenkor semmi nem használ hosszú távon, hiába a ringatás, a mászkálás föl-alá a lakásban, az éneklés, semmivel nem lehet vigasztalni, egyedül ha berregek neki és közben  rázom, akkor marad csöndben, de ez a csönd szerintem a döbbenet csöndje, mikor rájön, hogy az anya tényleg nem normális. Remélem ez a hasfájós korszak, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozik is mindennapjainkból.


levi_jan10.jpgJanuár 17.

Azt mondják a  remény hal meg utoljára, én reménykedtem az első nap, a másodikon, aztán pár nap után rájöttem, ez a hasfájós időszak nem átmeneti, hanem állandó. Már kezdtem kétségbe esni, hogy fogom bírni ezt hosszú távon, de eztán jött a felmentő sereg; Éva barátnőm ajánlotta az Infacol-t, ami náluk már bevált a hasfájásra.
Bár eddig úgy voltam, hogy az a legjobb, ha csak anyatejet kap semmi mást, se tea, se tápszer, se mindenféle csodabogyók, de 1 hasfájós hét, 1 sírós gyerkőc és a megtépázott idegeim meggyőztek arról, hogy néha talán érdemes engedni az elvekből.
Így hosszú vacillálás után eldöntöttük Andrissal, hogy kipróbáljuk, hátha tényleg segít.
A működése igen egyszerű,
kaja előtt kell a szájába csöpögtetni, hatására a sok kis levegő bubiból, ami a hasfájást okozza, nagy bubikat csinál, amik egyszerre távoznak és nem kínozzák utána órákon át. Igaz annyira nem szereti az ízét (pedig nem rossz, kicsit narancsos, rendes szülőként mi is előkóstoltuk Andrissal) meg az első pár alkalommal gondolom furcsa is volt neki, hogy mást is kap, mint anyatejet, de 1-2 nap után úgy látom már megbarátkozott vele. 
Jelentem érdemes volt feladni elveinket, ez a szer a mi megváltónk, szombat óta használjuk, és azóta egy műsor se volt a hasfájás miatt, csönd és béke uralkodik a szobában, a hasfájásnak nyoma sincs.

A fürdést is kezdi élvezni, ami azért az első hetekre nem volt jellemző. Nem szerette, mindig sír, ezért azok a fürdetések inkább csak megmártózásnak nevezhetők, több idő volt az előkészület, mint maga a fürdetés.
De a második héten az okos férjecském rájött, hogy a mi kisfiúnk nem szereti, ha nagyon meleg a fürdővize, azért sír, nem a fürdetéssel van baja.
Így azóta a víz csak 34 fokos, ami az ajánlott intervallum alsó határértéke. Ami eléggé érdekes számomra, mert ha beledugom a vízbe a kezemet nekem hideg lenne fürdéshez, de a gyereknek ez kell, hát ezt kapja.
Azóta ha tele a hasa szinte mindig élvezi, néha már pancsolja is a vizet, gőgicsél és néha még egy mosoly is jár mellé.
Utána persze jön a törülközés, meg a felöltözés, ami utál és ennek hangot is ad mindig.
Néha úgy gondolja, Anyának is legyen jó napja és jófiúként egy szó nélkül tűri míg szárazra törlöm, bepelenkázom és felöltöztetem, persze ha nem vagyok elég gyors a végén már türelmetlen és elkezd mocorogni.
De úgy látszik ezt is kezdi megszokni, mert az utóbbi pár napban már a fürdés utáni kötelező törölgetést, öltöztetést is jól viseli, semmi sírás, mocorgás, szóval fejlődik a kicsim ezen a téren is.

levi_jan12.jpg levi_jan17.jpg

Január 24.

A héten szomorúan vettem tudomásul, hogy az 56-os rucikat kezdjük kinőni, pedig 1-2 darab nagyon a szívemhez nőtt, olyan édes bennük. Ezekbe még próbálom belegyömöszölni a gyereket,  még egyszer utoljára. De a gyerekruháknak megvan az a rossz tulajdonságuk, hogy nem nőnek a gyerkőccel együtt így fájó szívvel elkezdtem őket elpakolni egy nagy dobozba. Elővettem a 62-68-as rucikat és örömmel láttam, hogy azért ebben a méretben is lesz 1-2 kedvencem. Nagyon cuki kertészgatyók vannak, igaz inkább 68-as méretek, de némelyik már hordható most is. Van egy pingvines világoskék gatyó, Andris csak vakondos nadrágnak hívja.
Nagy örömmel fedeztem fel, hogy az Újpesti Gyermek és Ifjúsági házban bababörze lesz, gondoltam a fiúkat itthon hagyom, és piac előtt beugrom kicsit nézelődni. Persze nem távoztam üres kézzel, de nagyon elégedett voltam magammal, nagyon jó állapotban lévő vagány cuccokra tettem szert. Vettem két kis kertészgatyót neki, 3 rugit és egy jó nagy hálózsákot, ami szerintem 2 éves koráig is jó lesz rá. Már kimosva, vasalva pihennek a szekrényben, várva az alkalmat, hogy teszteljük őket a gyerkőcön is.

levi_jan24.jpg

Január 26.

A héten megint összekarmolta az arcát, jelezve, hogy a körömvágásban még nem vagyok tökéletes. De nagyon profin pont a két szeme közt középen karmolta meg magát. A héten ráérzett a játszószőnyeg adta lehetőségekre is. Rájött, hogy nem csak Anya, hanem ő is tudja fogdosni és püfölni őket, amit nagyon élvez. Kiteszem a kanapára és eljátszik egyedül; nézelődik, meg ütögeti a lelógó játékokat, persze nem mindig sikerül még eltalálnia pont, de ha igen nagyon örül neki, jár a keze lába,  gügyög, mosolyog és néha visongat is hozzá, nagyon édes.
Kedvence a kép bal oldalán lecsüngő csíkos bogár vagy mi, aminek nagy álló fülei vannak.  Néztem is, hogy olyan furcsa, szerzet, de hát az a lényeg, hogy színes meg érdekes és a gyereknek tetszik. Aztán eljött  Anyósom és Ő egyből levette, hogy ez egy katicabogár igazából, és amit én füleinek néztem azok a szárnyai, amit eredetileg a hátára kéne hajtani, és jéééé tényleg még pöttyök is vannak rajta, jött részemről is a felfedezés. De úgy nem tudja fogdosni a szárnyait, ha a hátára hajtom, úgyhogy nálunk a katica fejjel lefelé lóg, mint a denevér és a szárnyait a fején hordja. Így Levi tudja őket morzsolni az ujjacskáival és most ez az elsődleges szempont, a biológiával még nem foglalkozunk.

levi_jan26.jpg

Január 31.

Tegnap gondolkodtam azon, hogy rohan az idő, már elmúltunk két hónaposak, azaz lassan három hónaposak leszünk, ami nekünk felnőtteknek nem nagy idő. Levivel viszont mennyi minden történt ilyen rövid  idő alatt is, mennyit fejlődött. Újszülöttből már kész csecsemő lett. Néha etetés közben nézem az arcát, és mindig ledöbbenek, hogy napról napra mennyit változik: már kinőtt az összes szempillája alul és felül is, besötétedett a szemöldöke, az újszülött haja elkezdett kihullani és helyette már nő a puha és világosabb babahaja.
A 3560 gramm születési súlytól is messze vagyunk már, túl vagyunk a 6000 grammon is, látszik, hogy jól tartom, teljesen kikerekedett az arca és szép kis hurkái vannak a combjain is.
Teljes átéléssel eszik, néha cuppog is hozzá, utána hatalmasakat büfizik mindig, amin jókat szoktunk derülni Andrissal. Tudatosan mosolyog már ránk, kommunikál velünk, meg magyaráz, persze csak eöö meg hööööö szinten, de nagyon aranyos ahogy mondja a magáét.
Néha hosszú perceken át nézi az arcunkat vagy az árnyékokat és fényeket a falon, bútorokon. Jól eljátszik magában is, magyaráz a körülötte lévő játékoknak, ha jókedve van mosolyog és jár a keze és a lába is hozzá.
Előszeretettel gyűri össze a feje alá rakott textil pelenkát és lelkesen gyűjti az összes szöszt a kezébe, amit nagy sírás árán lehet csak kiszedni a tenyeréből.

levi_jan31.jpg

Név:
E-Mail cím:
Komment:


Nincs komment!



ugrás az oldal tetejére