LaySoft oldala

 

 

November 7.

Ez a kép a kórházban készült. Ez a kedvenc képem ezen olyan, mint egy kisangyal, ahogy alszik.
Már első nap tartottunk főpróbát, mikor még csak előtejem volt, sokat és lelkesen gyakoroltuk  (persze Andris szerint az általa szervezett sikeres tejfakasztó buli miatt indult meg a tejem)
A jó és összehangolt munkának megvolt az eredménye, szülés után másnap már volt tejem és tudtam etetni, Levi meg mint lelkes újszülött, hangosan  és serényen kortyolta a nedűt.
Ennek köszönhetően a születési súlyunkból se veszítettünk annyit, így 3300 grammal távoztunk az 5. napon a kórházból.
Imádtam, hogy annyira finom bababőre volt még itt, aztán pár nap és jöttek a tejkiütések és a hosszú körmök okozta karmolások az arcán.

levi_kisangyal.jpg

November 9.

Ez is még a kórházban készült (az angol pólyán látszik is a kórház pecsétje) Levente a látogatók egybehangzó véleménye szerint rám hasonlított, legalábbis az orra, a kis keze és az álla tiszta anyja, de a nézése már most is Andriséra hajaz.

levi_nov9.jpg

A lenti kép már otthon készült, saját ruciban és ágyikóban. Már alig vártam, hogy végre magunk legyünk hármasban otthon és nyugiban, ahol végre megkezdhetjük közös kis életünket együtt. Legjobban annak örültem, hogy saját ágyban alhattam és nem jött hajnali 5-kor hangos csoszogással a takarítónő, hogy  kivigye a szemetet.
Hamar megvolt a napi rutinunk, Andris sokat segített, mindent a kezem alá adott, mert az első napokban azért  fáj a sebem rendesen, néha mozdulni is alig bírtam, főleg a felülés és felállás volt nehéz, de aztán gyorsan regenerálódtam.
3 óránként volt etetés, Levi éjszaka is szigorúan betartotta a 3 órát, nem kímélt.
Mint minden kisbabának, neki is szenzációsan pontos belső órája van; pontosan 3 óránként felsírt jelezve, hogy itt a kaja idő, és ha nem pattantam azonnal ki az ágyból, akkor jött a sírás.
Nem mondom, hogy az első napokban nem voltam nagyon fáradt, szoknom kellett még, hogy nem tudom egyben végigaludni az éjszakát, hanem csak részletekben, de aztán ehhez is hozzászoktam pár hét alatt. Ma már teljesen természetes, hogy mondjuk hajnali 4-5 között fent vagyok és etetem Levit, igaz néha sutyiban szunyókálok pár percet míg Ő eszik.

levi_nov9_2.jpg

Név:
E-Mail cím:
Komment:


Név: Kriszta Dátum: 2010-10-21 09:30:43
A mi Levink is tök hasonló forgatókönyv szerint élt,nagyon jó baba volt:zabált,hízott,aludt,nem úgy,mint most 2évesen. Ugyan ilyen rugink volt ekkora korában.

ugrás az oldal tetejére