Elrohant mellettünk egy év, és bevallom alig vettem észre, úgy eltelt; minden napra jutott valami újdonság, valami felfedezés Leviről, Levivel együtt a világról, magunkról.
A kis csöppségből egy vagány, huncut, mindig mosolygós nagyfiú lett. Aki igazán rendes anyja fia, nem válogatós mindent megeszik amit csinálok neki, szereti a gyümölcsöket magában vagy pépekkel uzsonnára, zöldségekből húsival vagy sajttal az ebédet, de a legjobb Apával este falatozni egy kis házi kenyeret sajttal vagy kefirrel és utána leöblíteni pohárból egy kis baba vízzel.
A nyugis újszülöttből egy örökmozgó sajtkukac lett, aki egész nap talpon van. Kirámol a pelenkázó szekrényéből vagy kihúzza a szekrény fiókjait és kidobálja a tartalmát, ha hagyom, tologatja a parkettán a székeket föl-le. Lepakol az alsó polcokról az ebédlőben, rendet vág az ásványvizes palackok között. Elcseni a kanalakat meg az üres műanyag palackokat a konyhából, és persze közben vigyorog ezerrel rám.
Profin mondja, hogy nem és rázza a fejét, de azt is megérti, ha én mondom neki, hogy nem vagy nem szabad. Néha már szót is fogad, amin talán én lepődöm meg a leginkább. Nagyon szeret játszani, mint minden kisgyerek, szereti az autókat, imádja hogy lehet pörgetni a kerekét a kocsiknak, szereti ha tornyot építek neki a clemmy kockákból és ledöntheti őket. Szereti szétszedni a hordós játékot vagy kipakolni a formabedobó formáit a vödörből, de nagyon jól eljátszik egyedül is, persze a legjobb mindig új dolgokat felfedezni a lakásban. A hét kedvence az ikeás zacskó csipesz, a kagylók a fürdőszobai kosárból és az evőkanalak, ha nem vagyok elég szemfüles mindig elcsen egyet a mosogatógépből, amikor kipakolom belőle a tiszta edényeket. A heti kedvenc a fa hátvakaró, mindenhova hurcolja magával és persze a távirányító, megkapta a kiszuperált DVD lejátszó távirányítóját, na annak örült még nagyon, végre lehet büntetlenül nyomkodni és dobálni a padlóra.
Imádja az esti fürdést a kádban, hatalmasakat pancsol benne lefekvés előtt, úgy hogy még a fejéről is csöpög a víz. Szeret babakocsizni, nagyokat hintázni a játszótéren, de szereti a BKV-s utazásokat is, teljesen el tud merülni a többi utas szemlélésében, ha talál olyat aki szimpatikus neki, vigyorog rá és magyaráz neki.
Rendes gyerek az esti fürdés után 9 órakor letesszük aludni és reggel 7-fél 8-ig általában alszik mint a tej, aztán ha felébredt, onnantól nincs megállás, elkezdődik egy újabb izgalmas napunk.
November 7.
Ma ebédre átjött Apukám, aztán 3-ra jöttek a barátaink ünnepelni a nagyfiút.
Volt zene-bona, hangulat, lufik, sok-sok ajándék és almás kukoricadarás babatorta, erre nagyon büszke voltam, mert én találtam ki a receptet és ahhoz képest egész jól nézett ki a végeredmény és az íze is finom volt.
A torta a célközönségnek: Levinek és Lilonak ízlett, de a többiek is ettek belőle, úgyhogy annyira nem lehetett rossz. Persze nem volt egy Eszterházy-torta, de elég rövid az ebben a korban felhasználható torta alapanyagok listája és mivel Levi volt az ünnepelt, elsősorban az Ő ízlésének próbáltam a tortával megfelelni.
Persze a gyertya elfújása még annyira nem ment egyedül, így Levi vezényletével a nagyok fújták el közösen.
A tortából az ünnepelt nagyon hálásan be is falt 2 szeletet is a est folyamán, úgyhogy azt hiszem neki ízlett. Persze a felnőttek se maradtak éhesek, volt gyümölcshab, Anyósom féle sajtos rúd, krumplis pogácsa és gyümölcskenyér is.
Levi is nagyon élvezte a bulit, persze leginkább a nyüzsgés dobta fel meg a Lilitől kapott vidám labdacsok tetszett neki (de bevallom ez nekünk is nagyon tetszett, mindenki ezeket tekergette a buli alatt még jó hogy 6 darabot kapott Levi:).
Az itatópohár is tetszett az ünnepeltnek, egyből megragadta mikor kikerült a csomagolópapír alól, gondolom hasonlít formára az Ő csőrös poharára, bár ennek sokkal szebb színei vannak.
A sok szép bodynak, harisnyának és rucinak inkább én örültem, Levi inkább ledöbben a nagy ruha kupac láttán, szerintem az jutott eszébe, hogy jaj megint jön majd a macera az öltözésnél, mikor fel kell őket venni.
A nagyok Andris és Gáborka tornyot építettek a clemmy kockákból, míg Levi inkább ledönteni szerette volna az elkészült remekművet.
A buliról több képet is találsz még a Fotóalbumban!
November 9.
Ma látogatóba jöttek hozzánk Judyék, elvileg csak beugrottak, de aztán itt ragadtak és együtt meg is ebédeltünk. Míg mi próbáltunk beszélgetni Judyval, addig a fiúk is jöttek-mentek, pakoltak, rámoltak és rendezkedtek. Volt közös hűtőmágnes vadászat az ebédlőben. Persze egy olyan képet nem sikerült csinálnom, ahol mindkét gyerkőc felém néz. A képeken is látszik milyen kis sajtkukacok voltak, mire újra elkattintottam a fényképezőgépet, már helycsere is volt.
 |
 |
 |
Mikor már az összes hűtőmágnest leszedték amit elértek a hűtőn, kimentek a konyhába és közösen megvizsgálták Rini cipőjét is.
Nem nagyon örültünk, hogy kint a hideg kövön csücsülnek a nagy vizsgálódás alatt, ezért betereltük őket a nagyszobába, hogy a habtapira üljenek, ha már ülnek a földön. Levi kicsit kölcsön adta Rininek, az új kedvencét a fa hátvakarót, így Rini is megcsodálhatta egy kicsit. Volt ajándékozás is, persze akkor nagy eszemmel eszembe se jutott fotózni. Legnagyobb sikere a buborék fújónak volt talán, amit Levi kapott, a fiúk közös áhítattal nézték, ahogy Judy fújta nekik a bubikat. Ebéd után sétáltunk egy nagyot a környéken, majd délután Judyék haza indultak.
November 10.
Ma délelőtt voltunk a védőnéninknél az 1 éves statuszon, Levi 8560 gramm és 75 cm. Sajnos Judit itt hagy minket, így egyben ez búcsúzás is volt tőle ma.
Utána mentünk zenebölcsibe, amit Levi egyre jobban élvez és egyre otthonosabban érzi magát. (Bevallom én is élvezem a közös éneklés, eddig még senki nem tette szóvá fahangomat, szerintem még nem jött rá Timi melyik anyuka adja ki ezt a repedt fazék hangot:) Levi ma nem nagyon akart közreműködni az éneklésben, nem volt tánci sem, még a lovagolós dalokban se volt hajlandó megülni a lábamon. Most már bátrabban mászkált a szobában és érdeklődve figyelte a többi gyerkőcöt, és kipróbált pár játékot is, persze azért néha visszatért az anya hajóra, de aztán ment is tovább. Aztán a vége felé belelendült és az éneklésünket hörgő hangokkal kísérte, nagyon vicces volt.
Levi a kiskukta
Este asszisztált a paprikás krumpli elkészítéséhez. Ha kimegyek a konyhába pár perc után Ő is mindig feltűnik a színen. Mindig ott sertepertél a lábam körül, így felültettem a pultra, hogy jobban lásson (titkon reméltem, hogy kicsit nyugton marad, míg nézi mit csinálok). Míg én vágtam a szalonnát, hagymát, addig Levi lelkesen dobálta a krumplikat és a hagymát a pultra, aztán véletlenül bedobott egyet a mosogatóba, utána már megpróbálta a többit is oda bedobni. Nagyokat kacagott, tetszett neki, ahogy koppant a krumpli. Közben pedig vezényelt a megszerzett fakanállal a krumpliknak.
|
|
|
Aztán mikor elunta a krumplik dobálását, gondolta nem várja meg a kész kaját, Ő megkóstolja így nyersen héjastul a krumplit. Azt hiszen nem fog rászokni a nyers kosztra a kép láttán.
November 16.
Kisfiam bár nem látszik rajta egy igazi haspók. Amint valaki eszik körülötte, függetlenül attól hogy Ő 10 perce tömte tele a hasát valami finommal, már jön és kéredzkedik fel a székébe, hogy neki is jusson pár falat.
Apja fia, imádja a kenyeret, esténként együtt falatozik az apjával egy kis kenyeret kefirrel vagy sajttal.
Napközben persze velem eszik, mindig együtt ebédelünk. Ha olyat főzök amiből Ő is ehet, már, akkor neki is készítek egy babásabb változatot, így tegnap is együtt ettünk zöldbab főzeléket, igaz neki kefirrel habartam be és fűszert is csak minimálisat tettem bele. és olívaolajjal készítettem. Szerencsére nem finnyás kölyök, mindent megeszik amit elé teszek, igaz az első falatnál mindig leolvasható a véleménye a kajáról, de aztán tátja a száját, hogy átment a vizsgán, jöhet a következő kanállal.
Mostanában néha már önállóan akar enni, elveszi a kanalat, de hosszú távon még nincs türelme a lapátoláshoz, úgyhogy 1-2 falat után megengedi nagy kegyesen, hogy továbbra is én etessem. Viszont amikor pohárból issza a vizet, azt mindig Ő is fogja, így néha nem egyszerű az ivászat.
|
|
|
November 17.
A heti kedvenc még mindig a hátvakaró, de szorosan mögötte kullognak a fürdőszobai csigák és kagylók is. Levi előszeretettel jön be a fürdőszobába és egyből letámadja a kagylós tálkát. Kipakolja az összesen, majd a fürdőszoba padlóján csiszatolja őket ez nagyon tetszik neki, aztán amelyik megtetszik, azt viszi magával a szobába is. Szeret velük kopácsolni is a padlón vagy a csempén, ezt a törékeny kagylók néha nehezen viselik és némelyik megadja magát és eltörik. Ilyenkor Levi is meglepődik egy pillanatra és alaposan megvizsgálja a széttört darabokat, de aztán felülemelkedik a problémán és a kisebb darabbal is megy tovább a kopácsolás.
 |
 |
Az ebédlőben kicsit át kellett rendezni a polcot, mert előszeretettel pakol le róla mindent amit csak elér. Minden nap megregulázza az ásványvizes palackokat, lepakolja a fém dobozokat az alsó polcról, sőt tegnap észrevettem, hogy a zacsikról leszedi az iIKEA-s csipeszeket is. Persze tudja, hogy mit nem szabad, mert mikor rászólok, akkor menekül és közben huncutul vigyorog rám.
Tegnap az egyik fém doboz tetejét letekerte és magára borította a dobozban lévő teafüvet. Igencsak méltatlankodott mikor kiszabadítottam a kupac alól és elvettem tőle a dobozt, így sajnos nem tudta kipróbálni milyen íze van a száraz teafűnek.
November 18.
Ez is ritka pillanat, hogy a gyerkőc a játékaival játszik, nem egy konzerv, fakanál vagy ásványvizes palack van a kezében. Itt éppen egyszerre próbál három formát fogni; egyet a szájával, 1-1 a kezével.
Levi ül a játékok között vagy rajta, éppen a bödönből borította ki az összes formát ezért az elégedett mosoly.
November 19.
A sok új felfedezés mellett azért a már jól bevált technikákat sem feledi, a szék tologatás még mindig nagy kedvenc. Most már sokkal gyorsabban tolja maga előtt és ha nekiütközik valaminek, akkor méltatlankodik egy sort, hátha segít valaki, de ha nincs segítség, akkor átmegy a szék másik oldalára és tolja újra a másik irányba vissza. 1-2 már sikerült is összecsuknia, volt is nagy ijedség amikor hangos csattanás kíséretében landolt az összecsuklott széken.
November 22.
Ha kimegyek a konyhába rögtön jön utánam, semmiből nem akar kimaradni, cibálja a nadrágomat, hogy vegyem fel, mert nem lát semmi. Néha ha zöldséget pucolok vagy valamit aprítok, akkor felültetem a pultra, hogy Ő is részese legyen az előkészületeknek. Persze ilyenkor mindent megfog maga körül, amit ér és hagyom, nagy kedvenc a krumplipucoló és a fakanál, ezeket mindig elveszi, ha meglátja a pulton.
Pár napja felfedezte, hogy a szekrényeket lehet nyitogatni, ami annyira nem izgi, mert lábasok vannak benne és azt nem bírja kiszedni, mert nehéz. De vannak szuper kis fiókok, amiben a konyhaeszközök vannak, minden amire egy jó háztartásban szükség van. Azóta Levi rájár a fiókokra, először csak húzogatta őket ki-be, míg meg nem unta. Majd belenézett hátha talál valami érdekeset is benne. Most már nagyon bátor beletúr és ami neki tetszik azt kiveszi. Aztán persze, ha már megvizsgálta alaposan, ledobja a kőre és turkál tovább.
Kedvence a tojásszeletelő és a zöldséghámozó. Hiába dugom el a fiókba hátra, addig kotor benne, míg meg nem találja és akkor a győztesek mosolyával felemeli és mutatja nekem, na megint megtaláltam, hiába dugtad el. Persze csak felügyelet mellett kotorászhat és van amit elszedek tőle, ilyenkor persze jön a méltatlankodás, hogy képzelem, hogy elveszem a játékát.
 |
 |
 |
 |
November 25.
Mikor Andris nincs itthon napközben vagy én a gépem előtt ülök, Levi előszeretettel nyúlkál fel az asztalra, mindent leszed amit elér, ha nem vagyok elég fürge, de főleg a klaviatúra izgatja, ahogy a nagyoktól látta próbálja ütögetni az ujjacskáival. Felültettem Andris székére, hogy elérje, ettől teljesen odáig volt, így végre teljes erőbedobással tudta ütögetni a billentyűket, akár egy profi felhasználó.
Azóta minden nap jön és mutatja, hogy tegyem fel a székre, hogy kicsit csapkodhassa a billentyűket. Imádnivaló ahogy koncentrál és megszűnik körülötte minden, csak a feladatra összpontosít, még rám se figyel, ha szólítom, annyira el van bűvölve. Le se tagadhatnánk hogy apja fia.
Minden nap tanul valami újat, a szétszedésben már nagyon otthon van, most a részek összeillesztésével próbálkozik. A hordós játékot már régóta szét tudja szedni, de ma sikerült először a 2 fél hordót össze is illesztenie. A Hertától kapott cukorkás fémdobozra is sikerült rátenni a tetejét ma. Nagyon édes volt, ahogy láttam az arcán a felismerést, hogy jé sikerült, nem is volt nehéz. A nap folyamán még többször gyakorolta új tudományát, több hordót is szétszedett és összerakott.
Az Éváéktól kapott daru is nagy kedvence, rájött, hogy lehet tekergetni rajta a zöld gombot, meg a torony részét is, azóta lelkesen tekergeti, ha a keze ügyébe kerül. Ha nincs daru, jó a szamár is. Krisztiéktől kapott csacsi végtagjait is profin tudja már tekergetni, ami közben nyikorgó hangot ad ki, nagyon vicces.
Egyedül még nem megy, de előszeretettel kapaszkodik a nadrágomba és így együtt lépegetünk. Nem értem a logikáját, mert a nadrágszár ugye nem túl stabil mankó, ennyi erővel akár egyedül is megállhatna a lábán. De úgy látszik Levi szeret így lépegetni, kell neki a biztos pont még. Viszont bármilyen bútorról profin le tud már mászni, ha már unja a banánt, hasra fordul, belekapaszkodik valami stabilba, kicsit kalimpál a lábával míg nem talál biztos talajt és már lent is van a földön.
November 27.
Mivel 4 hét és itt a karácsony és vasárnap lesz az első gyertyagyújtás is a koszorún, Csilla barátnőmmel megbeszéltük, hogy hozz több fajta ágat amiből elkészítjük az adventi koszorút. Én is előástam a tavalyi készletet ami maradt, tobozok, a ragasztópisztolyt, szalagokat. Úgy emlékeztem van még 4 piros gyertya tavalyról, de azt nem találtam meg. Csilla volt a felmentősereg, nemcsak ágakat hozott, hanem gyertyákat, szép arany szalagot, csengettyűket is.
Csilla kötötte a koszorút, mi meg Levivel néztük hogyan lesz a szalma alapból egy szép zöld koszorú. Levinek nagyon tetszett a dolog, persze mindenáron meg akarta kaparintani a hozzávalókat, a drótot, az ágakat, ami megkaparintható távolságba került tőle. Adtunk neki egy grapefruitot, ez pár percig lekötötte, de aztán Csillától kapott egy kis piros csengettyűt és volt nagy-nagy boldogság.
 |
|
|
|
|
November 30.
Ma izgatottan ébredtünk, legalábbis én, Levi egyelőre még nem sejtette, hogy délután kísérleti nyúl, azaz alany lesz. Az MTA Pszichológiai Kutatóintézetébe mentünk, hogy részesei legyünk egy alapkutatásnak; mely az 1 éves babák megismerési képességeit vizsgálja.
A kutatók nagyon kedvesen fogadtak minket, míg Levi ismerkedett a tereppel és kicsit játszott, addig Dr. Kovács Ágnes kutató mindent részletesen elmagyarázott; mi a kutatás célja, milyen módszerrel történik majd maga a két vizsgálat.
Az első vizsgálatban a kutatók (Téglás Ernő kutató és Tauzin Tibor PhD hallgató) azt tanulmányozták; hogy 1 éves korban hogyan különböztetnek meg a gyermekek olyan eseményeket; amiket ők idéznek elő, az olyanoktól amik tőlük függetlenek.
A vizsgálat során Levit az ölembe ültették egy számítógép monitor elé, a monitoron két kis katicabogár különböző mozgásokat végzett. Az egyik katicabogár mozgása az előzőleg Levi zoknijába rejtett egér mozgásával függött össze, míg a másikat a számítógép irányította. A kutatók azt mérték, hogy Levi illetve a többi baba mikor jön rá, hogy az egyik katicát Ő irányítja a lábával, illetve melyik katicát fogja hosszabb ideig nézni.
A második vizsgálatban arra voltak kíváncsiak, hogy a gyerkőcök mennyire fogékonyak ebben a korban a szociális interakciókra, illetve kezdeményeznek-e ők maguk szociális interakciót új személyekkel.
Miközben Levi az ölemben ült és a vele szemben ülő Dr. Kovács Ágnes kutatóval játszott, bizonyos időközönként a kísérletvezető eldugta az asztal alá a játékot és ezzel egy időben a háta mögött a függönynél megjelent egy báb. Azt vizsgálták, hogy a kísérletben részt vevő babák megpróbálják-e a velük játszó, de a bábnak háttal ülő kutató figyelmét felhívni a bábra minden alkalommal mikor az feltűnik a hátuk mögött.
A kísérlet után lehetőségem volt videón visszanézni hogyan reagált Levi az adott szituációban. Megdöbbentő volt, hogy már az első alkalommal mikor megjelent a báb, Levi egyből próbálta Ágnes figyelmét szemkontaktussal felhívni. Másodszor mikor eltűnik az asztal alatt a játék, már mintha tudná mi jön, egyből nézte a függönyt és várta, hogy újra megjelenjen a báb. Minden alkalommal mikor újra felbukkant egy báb a háttérben szemével jelezte a kutatónak, hogy nézzen hátra. Nem is gondolná az ember, hogy az egy éves tökmagok már ilyen okosak. Búcsúzóul ajándékba egy kis plüssállatot is kaptunk, amit Levi választott ki. De a plüss orrszarvú annyira nem izgatta, jobban örült egy ott felejtett sárga ceruzának, amit egyből a magának érzett, és gyorsan dedikálta is fehér falat, ezért még egyszer elnézést kérünk. A két vizsgálat kb. egy óra hosszán át tartott, de mivel nagyon izgalmas és új élmény volt, így fel se tűnt, hogy elrepült az az egy óra.
Ha kedvet kaptál a beszámolóm alapján, hogy részt vegyél ebben a kutatásban 0-3 éves gyermekeddel, a jelentkezésről és a kutatásokról itt olvashatsz többet.
A képen Levi Dr. Kovács Ágnes kutatóval ismerkedik össze a vizsgálatok előtt.
